2017. február 6., hétfő

Legendás állatok és megfigyelésük - Avagy negyed óra az iskola folyosóján

500 szavas kis humoreszknek indult izé irodalom órára. A feladat az volt eredetileg, hogy egy iskolai humoros eseményt mutassunk be. Kissé mintha eltértem volna a tárgytól, nem?
Óra negyvenötkor, ahogyan mindig, felcsendül az Örömóda, a termek ajtói kivágódnak, az ott tartózkodó egyedek – főképp az idősebb példányok – megkezdik a folyosóra való, nagy hanggal járó kiözönlést.

Mai tanulmányunk tárgya nem más lesz, mint ezen igencsak gyakori, ámde különleges állatfaj szabadidős tevékenységeinek kielemzése.

Van egy bizonyos réteg, kik különösen nagy szociális igényekkel rendelkeznek, ezért holmijukat a terembe érkezve csak lepakolnak, s már távoznak is onnan, hogy minél hamarabb a falkájuk nyugodt környezetében tudhassák magukat. Ha esetlegesen nem találnák meg egymást az épületen belül, már képesek őket mobiltelefonon felhívni, hiszen megjegyezni egymás tartózkodási helyét egyes napokon már túltesz a szellemi kapacitásukon.

Ezt követően a falka teljes létszámmal a mosdó felé veszik az irányt. A helyiséget nem igazán elterjedt rendeltetésszerűen használni, sokkal inkább kedvezőbb az, ha ott veszik fel videóra a musica.ly segítségével párzási táncukat. Ezt olykor nem publikálják, inkább megtartják saját készülékükben, esetleg a későbbiekben továbbítják más falkáknak, akikkel szimpatizálnak.

Ha pár emeletet lejjebb battyog az ember, rálátást nyerhet a tettetett szociális érdeklődés szobraira. Egy bizonyos, napi szinten megismétlődő esemény, amikor a táplálkozni kívánó entitások túlzottan türelmetlenek ahhoz, hogy kivárják az élelmiszerforrás előtt lévő hosszú sort, így annak elejére slisszolva hirtelenjében széles mosolyt eresztenek meg évfolyamtársuknak, annak reményében, hogy majd az beengedi maga mögé őket.

Az igazán érdekes része pedig csak most jön; azon csekély létszámú élőlények csoportosulása, akik az osztályteremben maradnak a szünet teljes idejében. Ugyan soha nem beszélünk itt tizenöt főnél nagyobb lélekszámról, mégis itt is ugyanúgy megoszlanak a ranglétrán betöltött szerepek.

Két nagy részre lehet az itt maradtakat bontani: hangosra, és csendesre. 

A hangosak közt gyakori azon attitűd, amikor az organizmus szórakozást lel a tanteremben található alapkellékekben, esetleg az előző nyáj által otthagyott holmikban. Ezt általában a helyiség falának rúgják, esetleg feldobják a világító berendezésre, ezzel is tudatva fajtársaikkal a bennük lakozó erőt és merészséget.

Ugyanezen életforma másik típusa pedig a kétségbeesett zajt csapók, kik a legeszesebb egyénektől csenik el a következő órára kelendő házi feladatot, esetlegesen kérlelik őket, hogy tanítsanak le nekik másfél hónapnyi anyagot tizenkét perc alatt.

A csendesekre áttérve két, egymástól igencsak elütő életformát különböztetünk meg. Az első az az, kinek túl nagy társasági élete van ahhoz, hogy leszakadjon a közösségi oldalakról, és valós lényekkel folytasson eszmecserét, így kénytelen a mobiltelefonja fölött gubbasztani, amennyiben nem akar lemaradni semmilyen eseményről. A másik pedig az, akinek semmilyen élete nincsen. Ezek a példányok kívül esnek a hierarchia hatalmi harcaiból, nem tudnak lépést tartani az aktuális konfliktusokkal, és frissen szövődött szövetségekkel. 

Nem kifejezetten gyakori, de megesik ezen kettő kategória közé eső élő szervezet létezése is, akik csak szimplán próbálják túlélni környezetük viszontagságait, s magukat a többiek fölé helyezve nem mutatnak érdeklődést a szünetekben zajló események iránt.

S lám, az Örömóda ismét felcsendül, az entitások felkapják fejüket, és elnyújtott léptekkel andalognak be a tantermekbe. Ekkor az állatfaj összes egyede keveredik, hangos a csendes mellé kerül, kitaszított a társasági pillangóhoz, ellenségek egymás elé ülnek, mindezek után pedig mindannyian képesek egy emberként ugyan azon fájdalmas arcot vágni, mikor a tanár belép az ajtón.

3 megjegyzés:

  1. Kíváncsian nyitottam meg blogot, a bejegyzés címét látva. Nem csalódtam, ez a kis szösszenet igazán szórakoztató volt, jókat nevettem, hiszen ugyanez megy az én sulimban is. :) Mellesleg tetszik a blog.

    VálaszTörlés
  2. Óó hát ez zseniáliis :D Főleg a"tudatva fajtársaikkal a bennük lakozó erőt és merészséget." rész tetszett xD
    Olyan szépen visszaadtad a sulit, és ez a keretbe foglalás valami nyamm.
    Szép volt!

    VálaszTörlés
  3. *üdvözlet*
    Mivel sajnos nem tudok mást mondani, de ha már elolvastam, muszáj kommentelnem...
    ...szóval, ez tetszett.
    Mintha megint nyolcadikas lennék, ott volt ilyesmi a dolog. Olyan mondatokat írtál, jaj, asdfhhkk, nagyon nevetek. :D
    "Egy bizonyos, napi szinten megismétlődő esemény, amikor a táplálkozni kívánó entitások túlzottan türelmetlenek ahhoz, hogy kivárják az élelmiszerforrás előtt lévő hosszú sort, így annak elejére slisszolva hirtelenjében széles mosolyt eresztenek meg évfolyamtársuknak, annak reményében, hogy majd az beengedi maga mögé őket." OKÉ, HAGYJ, EZ AZ ÉLETEM. Mondjuk mindenhol előzni akarok, de shh...
    A musicallyspárzásitáncos dolog meg te jó ég, nemár, ez hatalmas volt.
    Szerintem ezt még biztos el fogom olvasni, imádom a kis társadalomkritikáscuclikat, hehe.
    SZÓVALAKKORJAEZNAGYONTETSZETTDENEMTUDOMMAGAMKIFEJEZNI.
    ui.: nálunk általában egységesen mindenki alszik, mindig sejtettem, hogy valami nem oké. *elgondolkodó emoji, de liz lusta megkeresni*
    ui2.: őszintén sajnálom, ha elolvastad ezt a hozzászólást.
    xxLiz

    VálaszTörlés

Szkielet Smoka Zaczarowane Szablony