2017. január 17., kedd

I see fire


Képtalálat a következőre: „yuri plisetsky tumblr”

  • Fandom: Yuri on Ice
  • Párosítás: Vikturio
  • Angst? Songfic, Tribute, sötöbö, valami megnevezhetetlen
  • Viktor belekotnyeleskedik (RU)Yuri edzésébe, Yakov még meg sem hallja, de a fiatal fiú issza Nikiforov szavait...


- Nem, nem, nem és nem! - Magyarázott Viktor kissé bosszúsan, aztán ismét egy kört tett a jégen, kivitelezve a tripla Axelt. - Emeld fel a kezeidet, Yurio! Hidd el. Hidd már el végre magadról. Csináld meg, úgy urald a pályát, úgy korcsolyázz, Plisetsky, minta te lennél a legszebb. - Magyarázta és mellé állt. - Újra.
   Megpróbálta. Szőke haja félkontyba fogva hagyta szabadon nőiesen, lányosan szép arcát, kecses vonásait, melyek eltorzultak az előfeszítéstől.
- Mintha az Agapé lenne. Yurio, máshogy nem fog menni. Az ugrásod jó, a mozdulatok szépek, olvadékonyak, nyúlnak, mint a masszává folyt gyertyaviasz, de valami hiányzik belőled. A viszonzatlan, elhalni készülő szenvedély... De ezt nem tudod megtanulni, ezt érezned kell. Kell valaki, aki apró ízeire zúzza a lelkedet, hogy erősebb légy. - Köpte a szavakat elgondolkodva, de egyáltalán nem fröcsögött, vagy dühöngött. Barna kesztyűtől fedett, hosszú ujjait a szája elé emelve, összehúzott szemekkel méregette, ahogy hátát a hirdetésektől tarka korlátnak döntötte.
   - Vitya, elég. - Szólt halkan közbe Yakov és csúnyán méregette egykori bajnokát, aki most az éppen feltörni készülőt próbálgatta képezni. - Hagyd, menj inkább vissza a japán szerelmedhez. - Szűrte fogai között, mire a jégen erőlködő, orosz tinédzser felkapta a fejét, s gyűlölködve meredt, mind a valódi, mind az ideiglenes edzőjére. Szemeit összehúzta, lassan köszörülte meg a torkát.
- Szegény kis Malacka... Biztos nem bírja már tovább Viktor nélkül. - Sziszegte utálkozva, aztán lendületből ugrotta meg a tripla Axelt, kecsesen, tökéletesen, mint azelőtt soha, csak úgy záporozott a jégdara mindenfelé. Yuri kihúzta magát, élénken felvonta a szemöldökét, dühében tudta csak ezt véghez vinni, ez nem kicsit bosszantotta.
   Mély levegőt véve hitte el magáról mindazt, amit Viktor mondott neki, s bólintott, aztán ismét próbálkozott az ugrással, kezeit magasra emelve, a levegőben fordulva, de, ahogy látta Nikiforovot zsebre tett kezekkel az ajtó felé sétálni, valami összetört benne. A térdeire hullott, ám végül feltápászkodott.
   Megpróbálta, megint, számtalanszor, míg végül minden izma görcsbe rándulva szorította mozdulatai során. Már Yakov is ráunt, nem mondta többé az igazításokat, ő is, mint mindenki más, szó nélkül hagyta ott. Szőke tincsei kiszabadultak a félkontyból, ahogy lassan elővette a telefonját a zsebéből, a fülhallgatóit pedig a fülébe szuszakolva indított magának zenét. Az I See Fire gazdagon ömlő akkordjaira, Ed Sheeran rekedt hangjára koncentrált, a basszus a mellkasát szaggatva dübörgött. Gondolkodott korcsolyázás közben. Hogy Viktor miért hagyta ott, végezetül pedig arra jutott: csalódott.
   Addig meg sem állt, amíg nem teljesítette legalább háromszor tökéletesen az ugrásokat, amit a társa gyakoroltatott vele. Pihegve lépett le a jégről, élvédőit a csillogó pengéire csúsztatva, majd a táskájára dobta a telefonját, kirántva belőle a fülhallgatót. Lerogyott a legközelebbi padra, s a tenyereibe temetve arcát, reszkető vállakkal, egészen némán zokogott. Eszébe jutottak Viktor szavai:
,,Csináld meg, úgy urald a pályát, úgy korcsolyázz, Plisetsky, minta te lennél a legszebb."
Tépelődve ropogtatta ki hosszú, csontos ujjait, majd rángatta le magáról a korcsolyáját, s sóhajtott nagyot. Mindkét kezével a hajába markolt, aztán szabadjára engedte az első könnyeit, de, mintha ezt nem akarta volna, a telefonja pittyegett egyet, mint, aki azt mondja, hogy rám figyelj, ne másra. A fiatal fiú felkapta a fejét, s a készülékért nyúlt, Viktor írt neki, a maga egyszerű, kusza stílusában:
,, Mert pontosan így van, Yuri Plisetsky. "

2 megjegyzés:

  1. *üdv*
    MI VAN?!?!?!
    ugh, neeeem
    most vagy nem figyeltem valamire, mert gimnasztika előtt muszáj ilyenekkel kínoznom magamat, vagy VIKTOR TÉNYLEG EGY ANGYALIAN GONOSZ GONDOLATOLVASÓ
    ahwe, egyébként imádom ennek a kettőnek az idiótán szerencsétlen, megöllekdeimádlakdemégse kapcsolatát, és annyira visszaadta ez az egész, CSAK MÉG OLVASTAM VOLNA, BRUHUHUHU
    TETSZETT
    xxLiz - sietosen kommentelve, de imadtam:(

    VálaszTörlés
  2. Szia!

    Nem, nem felejtettem ám el, hogy ide kell jönnöm, csak kicsit sokáig tart az érkezésem. De most itt vagyok, és az sem akadályozhat meg, hogy egyáltalán nem ismerem a fandomot. Eleve nem vagyok nagy animés, meg az a hájp ami körüllengi a sorozatot – meg konkrétan bármit – elvette a kedvem.
    De, de vagyok és írok és bocsi, ha na nagyon nem értem, hogy mi történik, vagy mi van, vagy valami és megy valahova.
    Dat mondat. Ölég is volt a rizsából, vágjunk bele!

    „De ezt nem tudod megtanulni, ezt érezned kell. Kell valaki, aki apró ízeire zúzza a lelkedet, hogy erősebb légy” Még ez a jótanács, te szent egek! És amúgy van benne igazság. Tetszik. Határozottan tetszik :3 Küldjük be a citatum.hu–ra

    Hajajajaj... jól érzem, hogy ez egy szerelmi háromszög lesz? :”D Az érzékeny pontom, hozom is a zsepit, annak ellenére, hogy semmit nem értek :”D

    Hát ebből tényleg nem értettem sokat, ne haragudj, de az a rész tetszik, ahol hiábavalóan gyakorol. :3 Az egy különösen szép rész, még engem is megfogott. Szívesen olvastam még volna tovább, ahogy a zenével együtt benne is egyre jobban épül ki ez az egész érzelemhalmaz.

    Sajnálom, többet nem nagyon tudok írni, mint mondtam, nem nagyon ismerem a fandomot, de vannak benne oroszok, szóval lehet, hogy egyszer majd ránézek, ha lement a hájp.
    A történet maga szép volt, olvasgattam még volna tovább is, bevallom őszintén.

    Köszönöm, hogy olvashattam!

    VálaszTörlés

Szkielet Smoka Zaczarowane Szablony