2016. december 6., kedd

Insane like me

  • Fandom: Life is Strange
  • Párosítás: Caulscott (Max Caulfield x Nathan Prescott)
  • Enyhe angst szaga van, bár ezt már nevezném a természetes stílusomnak
  • Azt a végkimenetelt vettem alapul, amikor az ötödik epizód végén Chloét áldozzuk fel, és Arcadia Bay megmenekül.
  • Egy év telt el azóta, hogy Nathan Prescott lelőtt valakit a Blackwell Akadémia női mosdójában. Azóta elvonóra küldték, és rendszeres kezelések árán végre visszatérhet tanulmányaihoz. A pszichológusok viszont nem annyira számoltak azzal, hogy mennyire nem fogja találni a helyét ezt követően.

Péntek délután volt, a Blackwell Akadémia a naplemente fényében úszott. Az utolsó órák, és a késői szakköröknek lassacskán vége lett, az épület előtti parkot nyugodtan lézengő diákok töltötték meg. A Vortex Klub beliek az esti buli részleteit tárgyalták egymással egy fa tövében, néhányan mellettük csak oda-oda pillantottak, abban reménykedve, hogy csatlakozhatnak a beszélgetéshez.
Kitárult a főbejárat, ismét egy adag tanuló özönlött ki rajta, köztük Nathan Prescott-tal. Mintha leprás lett volna, úgy hagytak neki egy kis helyet a tömegben. Előtte is, mögötte is súgdolóztak, hiába tudták, hogy a fiú minden szavukat tökéletesen hallja.
-       Egy év a diliházban nem segíthet rajta! - nevetgélt egy alsóbb éves.
-       Talán tízszer ennyi - bólogatott a barátnője.
Max Caulfield leghátul battyogott, oldalán Kate nézelődött jobbra-balra. Ők ketten voltak az egyedüliek, akik nem szóltak semmit az egy éve történt esethez, amikor Nathan lelőtt egy lányt a női vécében. Kate inkább csak azért, mert előtte is félt a Prescott fiútól, és nem akarta, hogy a fülébe jussanak a szavai. Max meg... nos, ő csak szimplán túl sok mindent tudott ahhoz, hogy bármit is tudjon mondani a történtekről. Túl sok alternatív valóságot és végkimenetelt kellett látnia, csak örülni tudott magának, hogy nem zárták be Nathan mellé az elmegyógyintézetben.
-       Warren felvesz a parkolóban. Biztos nem akarsz velünk jönni? - kérdezte Kate.
-       Nem, kösz. A DC nem igazán az én világom, nem hinném, hogy végig tudnám ülni azt a két és fél órát - mosolyodott el szerényen.
-       Rendben. Akkor majd hétvégén találkozunk! - Kate mosolyogva intett neki, és elindult a park bal széle felé a parkolóhoz.
Max immáron egyedül lépkedett végig a tiszta aszfalton, amelyet csak pár sárga falevél csúfított. Önfeledten lapozgatta a Bane krónikákat, így történhetett meg, hogy egyenesen nekiment valakinek. A vékony könyvecske kiesett a kezéből, ahogyan az illető kólás flakonja is. A folyadék lassan itatta át a lapokat, és sötétítette be körülötte a földet.
-       Ne haragudj, nem láttalak- - Max csak most pillantott fel. Nathan kifejezéstelen arccal meredt rá, mintha mi sem történt volna.
-       Bocsi. A könyvet majd kifizetem. - Felkapta a flakont és a könyvet is megfogta a száraz sarkánál.
-       Nem fontos, már egyszer kiolvastam.
-       Ó - bólintott. Max nem tudott mit hozzáfűzni a Prescott fiú viselkedéséhez. Amennyi valóság, annyi végkimenetel és párbeszéd, de ilyen stílusban még nem volt alkalma vele beszélgetni. Sőt, most, hogy belegondolt, amióta visszajött az elvonóról, nem is beszélt vele. Határozottan megváltozott.

Szemei nem voltak vörösek, sem karikásak, kezein a hegek már csak halványan látszódtak, egyik sem tűnt újnak. Ez mind jó jel.
- Mit bámulsz már? – mordult fel erőtlenül. Nathannek már mindegy volt, a nap végére már plusz egy beszólás igazán nem számított.
Valami mégsem változott.
-       Semmit. Mindegy. Csak megváltoztál…
-       Wow, köszi a megállapítást – forgatta a szemeit, és zsebre tett kézzel indult meg a kollégium irányába.
Max csak szúrós szemmel nézett utána, lábait erőtlennek érezte. Bármennyire is igyekezett nem előítéletes idiótának lenni, nem volt képes nem a múltbéli, és más alternatív univerzumok beli tetteire koncentrálni. Rosszabbnál rosszabb.
Megvárta, amíg kellő távolságra kerül tőle, és ő is szedni kezdte a lábait. Mint mindig, most is szanaszét ágaztak a gondolatai, minden apró részleten megakadt a tekintete, és egy fotót is készített útközben. Viszont ahogyan elnézte az évfolyamtársait, teljesen elment a kedve a kommunikációtól, és egy gyors kiruccanás ötlete is hamar szertefoszlott benne. Nem mintha gyűlölte volna őket, de hát mindenkinek szüksége van néha egy erős zárkózottságra.
Sötét felhők kezdtek el gomolyogni az égen, a kint focizó fiúk rövid idő elteltével már be is mentek az épületbe, csak Alyssa maradt kint, aki valószínűleg teljesen belemélyedt az írásba.
 „Kis írópalánta.” – mosolyodott el Max.
Max szerette a kollégium előtti kis teret. Valahogy hangulatos összhatást keltett, ahogyan két oldalról vörös, szép téglafalak szegélyezik, a másik oldalán pedig már egy erdő széle terült el.
-       Szia, Alyssa. – Leült mellé a fapadra, mire a lány felnézett a laptopjából. Látszólag nem tűnt mérgesnek, amiért kizökkentették a fantáziavilágából.
-       Max – csillant fel a szeme. – Láttam Warrent a parkolóban, azt hittem vele mentél el valahova. Összevesztetek?
-       Nem, én most önként inkább kihagytam a programot. Kate és ő megnézik az egyik Batman filmet. Csak tudnám, melyiket – nevetgélt.
-       Én sem nagyon értek ehhez, inkább a viktoriánus korban játszódó történeteket szeretem. Olyanokat is írok.
-       Egyszer szívesen elolvasnám. – Jelentőségteljesen a monitorra pillantott, mire Alyssa akaratlanul is elkomorodott.
-       Nem hinném, hogy valaha is publikálni fogom. Ez még a kezdetleges verzió, magamat ismerve három még biztosan lesz. Sose legyél maximalista… - sóhajtott fel.
-       A művészet öt százaléka tehetség, kilencvenöt pedig kemény munka. Ne sajnáld, hogy maximalista vagy, ilyen téren ez jól jön.
-       Max Caulfield, a bölcsészszakos mintadiák, hölgyeim és uraim – emelte fel a kezét nevetve, mintha lett volna ott bárki is, akinek bemutathatta volna a lányt.
-       Persze – bólintott szarkasztikusan. - De szerintem menjünk be, ha nem akarod, hogy az eső szétvágja a munkádat.
-       Ó – pillantott fel az égre Alyssa hunyorogva. Tényleg csak most tűnt fel neki.
Lassacskán feltápászkodtak, Max segített összeszedni a lány cuccait, és bementek a lányok részére. Nem volt olyan kihalt, mint kora délután szokott lenni, és bár senki nem tartózkodott rajtuk kívül a folyosón, a szobák papírvékony falai mind átengedték a beszélgetéseket, a zenét, és minden egyebet. Csak páran voltak távol, mint például Kate.
Max különösen odafigyelt Kate-re. Lévén, hogy volt egy valóság, ahol öngyilkos lett az iskolai bántalmazások miatt, sosem volt képes magára hagyni. Vagy Warrent szervezte be neki, vagy ő maga csinált vele valami programot, a lényeg csupán annyi volt, hogy ne érezze magát egyedül és elveszettnek.
Alyssa belépett a bejárati ajtón, Max mögötte volt. A lány keze már a kilibcsre kulcsolódott, amikor a szeme sarkából megpillantott valakit. Megfordult, hogy jobban megszemlélhesse a kapucnis alakot. Ott ült, az épülettel szemben, kezét a zsebébe süllyesztette, görnyedt tartása csak még ijesztőbbre tette az összképet. Max bárhonnan felismerte volna azt a szürke pulóvert, és annak kapucnija alól kilógó piszkosszőke tincseket. Egyik fele már valósággal rohant volna befele a biztonságot nyújtó falak közé, viszont volt valami Nathan Prescottban, ami miatt nem bírt egy tapodtat sem mozdulni.
A fiú meredten bámulta az épületet, tekintete üres volt és fáradt. Belefáradt az életbe.
Fejét felemelte, egyenesen a tetőre. Max pulzusa a mozdulat hatására egészségtelenül felgyorsult. Látta már ezt a tekintetet. Kate Marsh szemében, mielőtt leugrott volna ugyanarról a tetőről.
Nathan ellökte magát a padtól, aminek addig támaszkodott, és elnyújtott lépésekkel indult meg a lépcsők felé.
A fotós lány egy darabig még fel sem fogta, csak bámulta meredten a fapadot. Amikor azonban végre feleszmélt eszeveszetten kezdett el rohanni a fiú után. Még nem volt fent a tetőn, de nem hallotta a lépéseit a lépcsőházban, és ez aggasztotta. Nem volt képes már tisztán gondolkozni, lelki szemei előtt már látta a fiú sírját és zokogó családtagjait. Fülében pedig egyetlenegy mondat csengett: "Még valaki, akit Max Caulfield nem volt képes megmenteni."
Hevesen lökte ki maga előtt a fém ajtót, mire az előtte álló Nathan összerezzent. Hátrafordult, meglepetten vette tudomásul, hogy nem a gondnok vagy a biztonsági őr állt mögötte.
Max már lépett volna hozzá, de a fiú erre megtett egy határozott lépést előre, így már konkrétan a legszélén állt az épületnek.
- Ne gyere közelebb - mondta. Hangja teljesen eltért a megszokottól, hiába fenyegetésnek szánta a mondatot, ezzel az elhalt hanggal sokkal inkább hangzott úgy, mint egy segélykiáltás. "Gyere közelebb, és ments meg."
- Nem jövök. - Felemelte maga elé a kezét nyugodtan. Minden apró mozdulat számított.
Nathan gyors légzése csillapodott. Lelépett a szegélyről, de nem indult el visszafele.
- Mit akarsz? Bíztatni? Felvenni videóra? Csak tessék. - Hangjából érződött a gúny és az undor.
- Nem - ingatta a fejét Max. - De nem dobhatod el úgy magadtól csak az életet.
- Nincs mit eldobnom, Caulfield. Az életet már rég elvették tőlem.
- És ez az egyetlen megoldás? Segíthetnek neked... segíteni is fognak.
- Az emberek gondolkodását nem lehet megváltoztatni. A véleményét meg pláne nem. De hé - kikerekedett szemmel meredt rá, mint egy eszelős. - igazuk is van. Gyilkos vagyok, nem?
Max csendben nézte a fiú egyszerre kétségbeesett és őrült ábrázatát
- Na, erre nem mondasz semmit? - kérdezte Nathan felemelt hanggal. - Kate Marsh nem volt gyilkos, mégis itt végezte, nemde?
Nathan csak később fogta fel, mit mondott ki.
- Te meg miről beszélsz?
Max nem hitt a fülének. Nathan tudna arról a valóságról, ahol Kate öngyilkos lett? Ő is más?
- Alternatív univerzum, idióta. - Már mindegy volt a fiúnak, milyen titkokat mondd el. - Nem várom, hogy megértsd.
- Nathan, te Kate öngyilkosságáról nem tudhatsz! Itt nem történt meg!
- Ó, igen. Sok olyan dolog van, ami itt nem történt meg. De tudod, máshol te, és sokan mások meghaltak. Valamit meg tudtam akadályozni, valamit nem. Azt hitték, megőrültem. Most már tudom, hogy igazuk van.
- Nathan, nem vagy őrült! Olyan vagy, mint én! Hogyan másképp tudtad volna mindig mindenre a jó választ? Visszapörgetted az időt, miután elmondták, nem?
- Mi a...?
- Nem vagy őrült. - Először csak egy bizonytalan lépést tett meg felé, és amikor látta, hogy nem hátrál, még közelebb ment. - És egyedül sem vagy.
- Megint tévedsz, Caulfield. Soha nem voltam még ilyen egyedül.
- De ezen lehet változtatni.
- És ugyan ki venné rá a bátorságot, hogy Nathan Prescott közelébe menjen? Nathan Prescott őrült, Nathan Prescott veszélyes, Nathan Prescott bánthat téged, Nathan Prescottnak nincs jövője! – úgy köpködte a szavakat, olyan utálattal, amilyet Max ezelőtt még nem tapasztalt.
Csend állt be köztük. Csakis az esőszemek kopogását lehetett hallani a beton épületen, a park lámpái már alig vetett fényt a két diák arcára.
-   Te is ezt gondolod, nem kell feleslegesen tenned itt a jót. Elég életet mentettél már meg, vagy hagytál elúszni az erődnek köszönhetően.
-   Ha neked is megvan ez az erő – nézett rá keresztbe tett kézzel. – Miért nem pörgetted vissza az időt szimplán, hogy ne lássalak meg, és ne jöjjek utánad?
Nathan némán pislogott rá.
-   Még te is azt szeretnéd, hogy valaki segítsen rajtad.
-   Őrült vagy.

-   A szakmával jár – vonta meg a vállát.

3 megjegyzés:

  1. Azta. Hát én nem vagyok sem egy nagy fan, sem egy Caulscott shipper, de ez iszonyatosan tetszett. Még a sztorit sem ismerem túl jól, viszont várok tőled még ilyeneket, szuper volt egy videójáték ff-et olvasni. *-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nos, a fandomban mindenki Chloét és Maxet shippeli, Caulscott talán a legutáltabb/elhanyagoltabb ship, úgyhogy nem csodálkozom :D
      És ví, nagyon örülök, hogy tetszett, ha jön ötlet, minden bizonnyal lesznek még ilyen hangulatú dolgaim :3

      Törlés
  2. draga petram,
    hogy en ezt eddig nem lattam nem tudom, hogyan lehetseges, azonban most lattam, elolvastam, es eskuszom, en tenyleg meg fogok bolondulni, ha nem jon ennek folytatasa😌 imadtam, a lelkem egy kis darabja osszetort miattuk. tudod mennyire imadom oket, es jobban shippelem oket, mint chloet maxszel, es atyauristen. le vagyok nyugozve, hogy milyen jo lett. a legszomorubb resz, amikor max eszreveszi a regi hegeket nathan kezen, azt hittem, sirok... plusz pont jar a halsey-s cimert, dragam:)) imadtam; kell a folytatas, ha szeretsz, tovabbirod:DD

    virtualisan olel, alexa**

    VálaszTörlés

Szkielet Smoka Zaczarowane Szablony