2016. október 27., csütörtök

Remember me for centuries

„Viktornak mindig is az emberek lenyűgözése volt a legfontosabb. Azonban az utóbbi években a közönség tőle már semmin nem lepődik meg, hiába mutatja meg a lehetetlent is. És ő ezt pontosan tudja.” - Yuri

Emberek milliói számára jelenti Viktor Nikiforov a tökéletességet. Ő az, aki ha jégre lép, sikere már biztos, és minden mozdulatába a beleadja a lelkét, amitől teljesen elegáns és mégis felszabadult hatást kelt.
Akkor is így kellett volna történnie.
Megszokott mozdulattal fújta el arcából az oda lógó tejföl szőke, frissen mosott tincseket, miközben a pálya tisztítását nézte. Szinte még látta lelki szemei előtt az előző versenyzőt, a kanadai nőt, kinek mozdulatai egyenesen lenyűgözték a közönséget és a zsűrit is egyaránt. Viktor viszont nem aggódott.
Lopva oldalra pillantott. Mindkét Yuri ott állt már a nézőtér mellett, a rögtönzött VIP szekcióban, ahol párnázott ülésekre ülhettek volna, ha nem lettek volna mozgásképtelenek az idegességtől. Viccesnek gondolta, hogy a két tanítványa sokkal jobban izgul nála a világbajnokság utolsó köreiben, amikor mélyen ők is tudták ki fog nyerni. Viktor.
Ahogyan a világ már megszokta, ahol Viktor versenyzik, ott Viktor nyer.
-     A következő versenyző Viktor Nikiforov – mondta be unottan egy férfi, akinek már kezdett elege lenni a korcsolyától lassan hat és fél óra közvetítés után.
Kilépett a tükörsima jégre, ismét átjárta a pálya kellemesen hideg fuvallata, egy pillanatra pedig megtorpant élvezni ezt. Amíg másokat egy szál cigaretta, egy hatalmas ölelés vagy csók készítette fel a versenyre, őt csak a lélegzés.
Minden a megszokott volt. A feszülten figyelő nézők, az életüket unt zsűrik, akik kezükre támaszkodva próbálnak nem helyben elaludni, és más.
Belekezdett.
Egyszerű mozdulatsorral nyitott, amikor felcsendült a Centuries.
Ebben a fordulóban ugyanis modernebb számokat kellett választaniuk a versenyzőknek, ezt a darabot pedig Yuri javasolta Viktornak, miszerint a szövege teljesen rá illik. Viktor akkor még csak szerényen elmosolyodott, de ott, a rengeteg ember előtt igazán érezte, hogy ezt a dalt neki írták.
Mozdulatai kecsesebbnél kecsesebbek, hevesebbnél hevesebbek lettek, ahogyan haladt előre a zeneszám. Arckifejezése büszke és erős volt, ahogyan maga a Fall out Boy szám is. Ugyan Viktor meg sem mukkant, magában szinte csak úgy ordította a szöveget, ki a nagyvilágnak.
Belső ordítása lehetett akármilyen nagy és érzéki, senkit nem hatott meg. Az újdonság erejének varázsa már rég eltűnt az emberek arcáról, csak nézték Viktor megszokott eleganciáját. Hozzászoktak már a tökéletességhez, nem kell ezen semmit sem magyarázni.
Viktor elveszítette a mentális nyugalmat, ahogyan kezdte érezni testén a nézők égető, unott tekintetét. Ekkor követte el a fatális hibát.
Felpillantott a nézőtérre, egy szempillantás alatt végignézett az ülőhelyeken, a két Yurin is, ennyi idő pedig épp elég volt ahhoz, hogy jobb lába elcsússzon, és hanyatt vágódjon még a pörgés megkezdése előtt.
Az egész terem az eséstől visszhangzott, a hangos zene ellenére is.
Nem állították le, csak várták, hogy végre felkeljen, és folytassa a versenyszámot. Felkelt ő volna, ha tudott volna. Végtagjait mintha oda ragasztották volna a pályához, úgy nézte a plafont. Elesett. Pont ő. Pont ekkor.
Azon gondolkozott, abban a pillanatban vajon hány millióan nézik ezt. Sőt, nem is. Azon gondolkozott, a két Yuri hogyan nézi ezt.
Ekkor még talán nem is igazán hitte el, mi történt vele, az egész olyan álomszerűen hatott rá. Azonban ahogyan egyre mélyre hatóbban érezte hátán a jég hidegét, és kis idő elteltével két orvos szaladt fel a pályára, rá kellett jönnie, hogy ez itt még mindig a valóság.
-     Jól vagyok – nézett fel az orvosokra egyből. – Végigtáncolom.
A két férfi megszeppenve pislogott rá, majd az egyesület vezetője felé pillantottak, aki csak megnyugtatóan biccentett nekik. Az edző tudta, hogy Viktor közel sincs jól, de látta fagyos szemeiben a vágy és akarat olthatatlan lángját, amelyet semmilyen körülmények között nem lehet csitítani, még egy sérüléssel sem.
Úgy állt talpra, mint egy kislány, aki még csak fél hónapja korcsolyázik. Esetlenül, remegő lábakkal. Annyi különbség viszont csak volt, hogy benne ott volt minden, ami megvan a győztesekben.
Ahogyan folytatta a zene szerint a mozdulatokat, lábszárába éles fájdalom nyilallt, azonban ez a lépéseken egyáltalán nem látszott meg, csakis Viktor arckifejezésén. A tánc még mindig elegánsan heves volt, viszont a fiú belső ordítása átváltozott belső sikoltásokká. Nem tudta eléggé összeszorítania fogait, szemeiből soványka könnycseppek folytak ki az elfojtott fájdalom miatt. A nap elején még azt hitte, majd az örömtől fog sírni legszélsőségesebb esetben.
Az egész világ szájtátva nézte végig.
Természetes volt, hogyha egy táncos elesik, akkor úgy tesz, mintha mi sem történt volna, és folytatja a koreográfiát. De az már kevésbé megszokott, ha nyilvánvaló sérüléssel visszautasítja az orvosi segélyt a verseny miatt.
A Centuries utolsó dallamai is elcsendesedtek, nem maradt más hátra, mint az egész arénát megremegtető tapsvihar.
Viktor kezdett már ott járni, hogy végtagjait már nem is érezte a szörnyű hasogatás végett.
Yuriék ott álltak már a kapuban, amikor lelépett a jégpályáról. Egyszerre néztek rá csodálattal és mintha a legnagyobb hülye állna előttük. Viktor arcáról az alapozót folyamatosan ömlő könnyei már rég lemosták, s ahogyan pont egy lámpa megvilágításába került, amint két kezével a tanítványaira támaszkodott, ez csak jobban látszódott. Nem tudta abbahagyni a zokogást a fájdalomtól, a két fiú idegesen próbálták megtartani eközben.
Az egyik zsűritag felállt, és odament a hátsó asztalhoz, ahol a főszervező ült. Leemelte az aranyérmet, amit kikészítettek már, és Viktor nyakába akasztotta pár pillanat alatt.
Viktor zokogott, de ahogyan hátrabiccentette a fejét, tisztán látszott arcán a mosoly

5 megjegyzés:

  1. Na jó kész vége mindennek! Muszáj leszek elkezdeni ezt az animét. Már gondoltam rá, mert mindig az arcomba mászik tumblrön, de most végleg eltűnt minden menekülési útvonalam hála ennek az irománynak. (Úgy hogy itt egy megrontás történt!) Nagyon szimpatikus Viktor karaktere. Jó lett nagyon! Gratula! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. [úristen. ez Sybil. Te jó ég. Levegő be. Levegő ki.]
      Igen-igen, a tumblr mostanság tele van kedvenc korcsolyázós drágáinkkal, csakis ajánlani tudom az animét c:
      És juj, el nem tudnád hinni, mennyire örülök a kommentednek, és hogy végleg meghoztam a kedved a YOI-hoz *w*

      Törlés
  2. Nem tudom sehogy kifejezni, hoyg menyire imádom ezt az animét, és hogy mennyit kerestem ficért. Szóval most egy ilyet és ennyi: !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!4!!!!44444!!!!44!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

    VálaszTörlés
  3. Tegnap este túl fáradt voltam kommentelni, de most fizika előtt gyorsan megkapod azt a véleményt.
    Te Petra.
    Nagyon zseniális, hogy nem a megszokott Tökéletes Viktort "láthattuk", hanem megragadtad az emberi, kevésbé eszményi oldalát. Olyan jól leírtad a gondolatait, hogy tökre hirtelen ért véget. Úgy olvastam volna még.
    A vége pedig aahw. Tökéletes lezárás az a mosoly :3

    VálaszTörlés
  4. oh, this is fucking heartbreaking
    ez az egész annyira csodálatos volt... yeah, remember viktor for centuries...
    kizsigereltél és nem tudok mit mondani...
    xx

    VálaszTörlés

Szkielet Smoka Zaczarowane Szablony