2016. július 20., szerda

Marvel Gimnázium #1


  • Avengers/X-Men modern AU 
  • nincsenek szuper képességek, csak unatkozó diákok
  • humoros, laza stílusú, nem szükséges hozzá ismerni a Marvel univerzumot részletesen
  • 1600 szavas, azonban lesz még folytatása

A csengő irritáló hangja szinte nem is hallatszott a nagy ricsaj közepette – tulajdonképpen csoda, hogy nem verte le az egyik arra repülő tolltartó – amit a 11. b osztály keltett, a tanárok hatalmas örömére. Natasha sporttáskáját már megint felrúgták az egyik szekrény tetejére, s a lány amint megtudta, hogy az illető ezúttal Tony volt, egy szép mosoly kíséretében a padról a fiú vállára állt, és leszedte onnan a táskát. Amikor lelépett a padról is, még egyszer Tony lábára tiport, csak hogy érezze a vöröske szeretetét.
Kicsapódott az ajtó, a sötétbarna bőrdzsekis férfi azzal a szokásos, enyhén grimaszba vágott arckifejezésével lépett be a tanterembe, mire az egész társaság egy emberként állt meg, és ült le ijedten a helyére. Igen, Mr. Lehnsherrtől, és az általa tanított fizikától nem sokan jöttek lázba.
-          Mit keres már megint egy tankönyv az ablakpárkányon? – szegezte feléjük a kérdést, bár inkább visszaszívta volna, egyáltalán nem volt kíváncsi az örökös magyarázkodásukra.
-          Tanár úr, Thor volt az! – húzta ki magát mosolyogva Loki, félig bátyjára pillantva.
-          Hogy mivan?! Tanár úr, nem én voltam! Loki volt! Hazudik! – kiáltotta el magát, ökle pedig a sápadt képe felé indult, ha Sif a mellette lévő padból nem pattan fel abban a pillanatban, és lép a testvérpár közé. Szigorúan mérte végig a szőkét, rosszalló tekintete majd Lokira is átvándorolt, aki csak még jobban elvigyorodott.

Thor és Loki nem sokkal azután érkeztek Kanadából, hogy a C és a B osztályt létszámcsökkenés következtében összevonták, így nem csak, hogy meg kellett szokniuk egymás közelségét, de egy frissen összeboronált társaságba csöppentek be, akik közt a viszály első osztály óta jelen volt.
Erik a fehér asztalnak dőlve figyelte a három fiatal szavak nélküli kommunikációját, majd mélyet sóhajtva végre belekezdett az órába. Felvillanyozta a gondolat, hogy azon a napon csak ennyi volt a B osztályban a viszály, és a megszokottól eltérően megúszta a két cserediák apróbb csatájával, ami már szinte mindennaposnak számított, szóval az sem volt túl meglepő.
-          Bruce, írd fel a táblára a házi feladat első részét, addig a többiek ellenőrzik – halántékát dörzsölgetve vetődött le a nyikorgós székre, amíg a félénk, napbarnított bőrű fiú felkászálódott, és kitámolygott a táblához.
Tony a székén hintázva figyelte Banner-t, ahogyan elkezdte levezetni a feladatot, és hirtelenjében jó ötletnek találta a kis zseni felidegesítését. Tudniillik, a többiek egyszerűen imádták, amikor Bruce mérges volt, olyankor a halántékán kidagadt pár ér, és hiába igyekezett nyugton maradni, nem egyszer fordult elő, hogy haragjában leütött valakit. Tony Stark pedig azon az álmos reggelen pont egy ilyen kis incidenssel tervezte feldobni az osztály hangulatát.
Gyúrt egy papírgalacsint, majd egy jól irányzott pöcköléssel az nekiütközött Bruce tarkójának, és végiggurult a hátán, majd az övénél megállt. Erre a fiú háta ívbe feszült, próbálta kiszedni a kis galacsint, ami egyre jobban csak idegesítette és irritálta a bőrét. Mire hátrafordult a társasághoz, mindenki visszafojtott kuncogással nézelődött jobbra balra, páran belemélyedtek a lecke ellenőrzésébe, Clint az ablakot kémlelte, addig Thor öccsét méregette, magában párszor levetítve a sötétzöld inget viselő fiú kivégzését. Tehát mindenki teljesen „természetesen” viselkedett, de Bruce azonnal tudta, ki a hunyó.
-          Mr. Lehnsherr, Tony megdobott egy papírgalacsinnal.
Erik fájdalmas arccal nézte felváltva a két diákot, gondolkodott, mégis mi az a büntetés, ami a legkevésbé megterhelő számára, és nem kell túl sok mindent csinálnia.
-          Tony, minden bizonnyal át akarod venni Bruce helyét – kezdett bele ellentmondást nem tűrő hangon – Bruce, ülj le kérlek – intett az áldozatnak – Tony, folytasd Bruce gondolatmenetét.
A fekete hajú, sovány zseni felpattant helyéről, büszkén vette ki Bruce kezéből a krétát, aki lehajtott fejjel kullogott vissza az első sor jobb oldali padjába. Tony egyébként azt sem tudta, mi volt a házi – azt is akkor tudta meg, hogy egyáltalán volt – így szüksége volt pár másodpercre,mire képben lesz a feladattal, és levezetheti végleg. A krétapor csak úgy szállt Tony őrületes írástempója miatt, egy kicsit Erik haja is kapott belőle, pedig nem is ült olyan közel a táblához, de a résnyire kinyitott ablakon befúvó szél ezen örömmel segített.
Elhallatszott a kréta monoton kopogása a fekete táblán, Stark mosolyogva húzta ki magát, mintha csak azt kiáltaná; kevesebb, mint fél perc alatt elkészült, tessék megdicsérni miután leellenőrizték. Lehnsherr tanár úr feltápászkodott a tanári asztaltól, tekintetét a két ember által összehozott, levezetett egyenleten végigfuttatta, aprókat bólintott, ajkát beharapta, majd megköszörülte a torkát.
-          Rendben, szép munka. Ülj vissza a helyedre.
Az óra további része egész unalmasan telt. Natasha nem igazán figyelt, sokkal inkább el volt foglalva a telefonján megnyitott kedvenc sportboltja honlapjának böngészésével, ahol megannyi bokszzsákot, valamint kesztyűt nézett magának otthonra, néha átnyújtotta a mellette ülő Sifnek. Addig Wanda szokása szerint előtte ülő ikertestvérét, Pietrot piszkálta folyamatosan, aki viszont már nem tudott neki visszaszólni, hiszen ott ült az első padsorban. Scott Lang volt az, aki kénytelen volt egész órán a feladatot csinálni, hiszen az első padsor közepére ültette Mr. Lehnsherr, miszerint Scottnak külön odafigyelésre van szüksége, mind magatartás ügyileg, és mellesleg a jegyein is javítania kéne.
A Scott mögött ülő Steve a felette eggyel járó Bucky Barnes-szal folytatott eszmecserét messengeren, aki épp arról papolt, hogy milyen unalmas a drámaóra Ravennel, mert színészkedés helyett táncolnak, és készülnek a holnap délutáni iskolabálra. Na meg, szóba jöttek a lehetséges partnerek – mert természetesen a két jómadár mindig az utolsó pillanatra hagyja az ilyesmiket. Bucky említette, hogy nagyon szívesen elhívná Natashát, csak Steve gyorsan derítse ki, még szabad-e egyáltalán. Steve pedig csak olvasta Bucky ódáit Natasha gyönyörű, vörös, hullámos hajához, és szép szemeihez, de nem is ért le az üzenet aljára, mert időközben tekintete átvándorolt Tony-ra. Hamar ki is verte a fejéből, hogy esetleg őt hívja el.
Egytől egyig mindenki nyugodtan lélegzett fel a csengő berregésére, s mire Lehnsherr tanár úr ellátta volna őket gyakorló feladatokkal az év végi felmérőre, a terem már kongott az ürességtől.
Drámaóra volt a következő, így Steve és Bucky a terem ajtajában pont összefutottak, mosolyogva biccentettek egymásnak, majd tovább is mentek, sodródtak a tömeggel, egyik ki, másik be. A 11. osztály csak lehajította a táskákat a padokra, Ravennek még reagálni sem volt ideje, máris rohant mindegyik az udvar felé. Igen, a 11. b köztudottan az egyik leghiperaktívabb osztály volt a Marvel Gimnáziumban.
Alig egy perc elteltével már mindenki lerobogott az ódon lépcsőkön, ki a betonos udvarra.
Jobb oldalt, a padoknál általában csendesek szoktak ülni, mint például Jean Grey, és a hozzá hasonlóak, tehát ők nem sok vizet zavarnak, a kosárpalánkok közelében ólálkodóakkal ellentétben. Itt mindig az iskola legbefolyásosabb diákjai tartózkodhattak, gúnynevükön a gimnázium plasztikjai, a Bajos Csajok után szabadon.
Az ottani plasztikok azonban igencsak különbözőek a Marvelesektől, itt ugyanis tűsarkú helyett a sportcipő volt az úr, a legjobb sportfelszerelés, és az elmaradhatatlan rock bandás póló.
Natasha már javában alázta a 190 centis tizenkettedikeseket cselezéseivel, és elképesztő ugrásaival, amikor már Tony és a többiek is leértek az kosárpalánkokhoz, érkezésükkel egyidejűleg mindenki eltávozott, aki nem odatartozónak érezte magát. Mondhatni, a többiek kissé féltek a 11. b aurájától.
A vörös hajú lány amint észrevette a csapat kiteljesülését, eldobta az agyonstrapált kosárlabdát a kisebbeknek, és nekidőlt a vaskerítésnek, le sem véve tekintetét Bucky-ról, aki mosolyogva ecsetelt valamit az alig odafigyelő Rogersnek.
Eközben Erik Lehnsherr battyogott ki az udvarra morcosan (őszintén, kinek van kedve felügyelni, amikor akár a puha karosszékében is tölthetné a szünetet?), egyből megkereste a szintén felügyelőnek kijelölt Charles Xavier igazgatóhelyettest, egy halovány mosoly(szerűség) kíséretében mellé állt, és beszélgetést kezdeményezett.
Wanda Maximoff, aki egyébként egy eléggé visszahúzódó lány – már amennyire egy 11. b-s lehet visszahúzódó – Charlest és Eriket kezdte el stírölni, ami idővel Pietronak is feltűnt, így csatlakozott testvéréhez, és már ketten nézegették a két férfit, akik között több szexuális feszültség volt, mint Rivaille Ackerman és egy drága tisztítószer között.
Tulajdonképpen már csak Bucky Barnes volt az egyetlen, aki valami értelmesről beszélgetett, beletelt szegénynek pár percébe, mire felfogta, hogy már senki nem figyel rá, és az egész osztály a fizikatanár és az igazgatóhelyettes szerelmi életének kívánkozott szem és fültanúja lenni. Sajnos az utóbbihoz túl messze álltak tőlük.
-          Nézzétek már, Xavier hogy zavarban van – jegyezte meg vigyorogva Tony.
-          Igen – biccentett Wanda, igyekezte leplezni örömét. Shippelte őket. Nagyon.
-      Rossz nézni, mennyire nem látja Mr. Lehnsherr, hogy a dirihelyettes egyenesen odavan érte – röhögött Pietro, beletúrva fehér, gondosan beállított hajába.
Natasha pár pillanatig csendben agyalt, majd a mellette álló Tony felé pillantott. Egyre gondoltak.
-       Fel kéne gyorsítani a dolgokat, mert ez már kezd unalmas lenni – adta meg kijelentésével a végső löketet Loki, aki pár pillanatra felnézett a verses kötetéből a csőcselék felé, majd egy grimasszal vissza is került sajátos kis világába.
A vörös hajú lány lehúzta szürke kapucniját, - amit még az udvarra kilépve a borús égboltra való tekintettel húzott fel, de szerencsére nem volt rá szüksége – kilépett a társaságból egy kicsit, őt azon nyomban követte Tony, majd nem sokkal később Wanda és Pietro is, akik hamar leszűrték, a páros mégis mire készül.
-          Mr. Xavier! – kezdett bele hangosan Natasha. 
A két férfi egy emberként kapta a fejét a 11. B felé. Rosszat sejtettek, és sajnos már tudták, hogy nem alaptalan az aggodalmuk.
-          I don't know just how it happened, I let down my guard... – Natasha és Tony alig bírták ki az Addicted to You című szám elejét röhögés nélkül.
-          Swore I’d never fall in love again, but I fell hard – csatlakozott Wanda és Pietro, kezükkel szívet formálva a levegőbe – Guess I should have seen it coming.
-          Caught me by suprise.
-          Wasn’t looking where I was going, I fell into your eyes –
Erik fájdalommal teli pillantást vetett Charles-ra, akit tulajdonképpen szórakoztatott a fiatalok hirtelen jött ship-rohamja, azonban a fizikatanár már megelégelte a koncertet, bármennyire is imádta azt a számot és Charlest.
-          Gratulálok – tapsolta meg őket gúnyosan lassan - Ha már ennyi energiátok van énekelni, minden bizonnyal szeretnétek segíteni a bál szervezésében, levezetésképp.
A társaság rögtön lecsillapodott, mindenkiről lekerült a játékos mosoly.
-          Ti készítitek az ételt – közölte le velük Erik, lopva rápillantott az órájára, és komótosan besétált az épületbe. Tátott szájjal nézett utána a 11. b.
Charles zökkentette ki a fiatalokat, aki csak félig mosolyogva még odavetette nekik;

-          Azért egész jók voltatok. 

6 megjegyzés:

  1. Szóval.
    Elolvastam. Aztán újra.
    Próbáltam rájönni mi a bajom vele.
    Rájöttem.
    Mert nem elég! *Q* még többett, még, még még! Egyszerűen annyira imádnivaló az egész, hogy az ember egy egész könyvet elolvasna belőle... AHHHW IMÁDOM *^O^*

    VálaszTörlés
  2. Uh, szóval... agisdgfui
    *oké, nagy levegő*
    Imádtam! :D *low-key cherik feels* *talán mégsem annyira low-key*
    Nem tudom, mit mondhatnék, annyira jó lett! A hangulatát imádtam, a karaktereket is eltaláltad, és olyan zseniálisan volt kerek egész, hogy csak na ♥-♥
    (valamiért kitörlődött az előző?? úgyhogy még egyszer leírtam :D)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Cherik pacsi!! :D
      Örülök, hogy tetszik, és köszönöm a kommented <3

      Törlés
  3. Ugyurubugyutuegyemaszívüket :3
    Petraa, muszáj még írnod ilyet, imádom a sulis AU-kat *w* /jelenleg én is dolgozom egy egyetemi AU-n, de az Avengers/Welcome to Night Vale./
    Nyahhj de Bucknat és Stony! *elolvad* Szóval ha eddig nem jött volna le, imádom <3
    Pussz: Babu
    Ui.: a végén annyira nevettem, hogy megpróbálták összehozni Eriket és Charlest :DD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. *lö elolvassa az első sort* Babu... nem akarsz adni abból a cuccból? <3
      Még sok ilyet fogok írni *o*
      Örülök, hogy tetszik, és köszi, hogy kommenteltél c:

      Törlés

Szkielet Smoka Zaczarowane Szablony