2016. május 19., csütörtök

Dear Captain...


  • E/3 , múlt idő
  • II. Világháború
  • Káosz x Amerika Kapitány
  • Egyperces

Fáradtan tért vissza kicsiny, ámbár meglehetősen otthonos szobájába, egy rettentően kimerítő nap után. Amióta van rendes katonai tisztsége, eléggé elfoglalt emberré vált, de végre érezte magát valakinek. Valakinek, aki az emberiség hasznára van.
Mielőtt levetődött volna egyszemélyes ágyára, tekintetét automatikusan végihfuttatta a helyiségen, majd megállapodott az íróasztalon heverő, hófehér borítékon. Kinyitotta, ezzel pedig elé tárult az arany színű tollal írt kacskaringós betűk tengere.

Drága Kapitány!
Elsősorban, kérem, nézze el névtelenségem, a biztonságunk érdekében nem árulom el, ki vagyok. Annyit viszont elárulok; találkoztunk már mi, nem is kevésszer, csak Ön balga, nem tud róla.
Bár nem is szeretném húzni az időt, mellesleg nincs kedvem sokat körmölni.
Mindössze gratulálnin szeretnék az előléptetéséhez. Egy olyan nagy ember, mint maga, ezt már csak megérdemli.
Mit gondol, hajlandó lenne a közeljövőben meglátogatni? Kissé unalmas itt.
De természetesen ha Carter ügynökkel akarja pocsékolni az idejét, azt is megértem, csak válaszoljon a levelemre.
Különben találkozunk még...
Remegő kézzel tartotta a minőségi papírt, vagy nyolcszor újraolvasta a sorokat. Le kellett ülnie.
Nem kellett nagy koponyának lennie, hogy tudja, ki küldte. Szinte látta lelki szemei előtt a nő gyönyörű vonásait, puhán vállára omló, tejfölszőke haját, tökéletes metszésű ajkait...
Hiszen már látta. Ugyan nem beszéltek egymással egy árva szót se, de látta, és ezer meg ezer nő közül felismerné Őt. Selestina.
Steve elmosolyodott. Alsó ajkat beharapta, ahogyan ismételten Káoszra gondolt. Bár tisztában volt vele, hogy szobáját semmilyen formában nem alakíthatja át, dekorálhatja ki, ennek ellenére fogta magát, és áttúrta az egész táskáját. Nem találta meg amit keresett, idegesen rontott be Bucky-hoz, aki úgyszintén aludni készült. Egy szál trikóban és alsónadrágban találta legjobb barátját.
- Steve, mih a fehnét művehs? - próbált beszélni a fogkefével a szájában.
- Shhh! MEGVAN! - kiáltott fel diadalmasan, azzal a lendülettel pedig el is hagyta a helyszínt.
A szobájába visszatérve belecsúsztatta a keretbe a lapot, szög híján pedig csak a falnak támasztotta.
Hamar lekapcsolta a lámpákat, betakarta magát, de nem jött szemére alom. A hold haloványan világította meg a helyiséget, Steve egyenesen a bekeretezett üzenetre nézett. Elpirult.
Hiszen Svetlana Kantemir levelet küldött neki! Pont ő! Pont neki! Pont aznap!

És drága kapitányunk még tisztaban sem volt azzal, mi lesz ez utan...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szkielet Smoka Zaczarowane Szablony