2016. január 26., kedd

Mirrors - Chapter One: Idiots everywhere

   Amikor azt mondom, hogy a sebesség bódító, akkor nem a lassú kocogásra gondolok. Hanem arra, az egész testet megrészegítő sebességre, amit én birtokolok.
- Phoebe - huppant le az ágyamra Wanda és megbökdöste a vállamat. - Ideje felkelni, ma lesz az érettségi. Neki sem kezdtél még tanulni, ugye?
Visszahajoltam a párnámba, a fenéért sem akaródzott kikelni a pihe-puha, csábosan hívogató ágynemű karmai közül.
- Idehozod a tételsoraimat? - kérdeztem halkan, mire a nővérem felállt és a kezembe nyomott egy minimum három kilogrammos papírköteget. - Gyerünk, négy órám van megtanulni hét tantárgy érettségi anyagát. Gyerekjáték.
Wanda a szemeit forgatta és elindult a fürdőbe. Ő négy órát készülődik, én négy órát tanulok és fél percet - se - készülődök.
   Végül felálltam az ágyról, kisuhantam a konyhába, magamhoz vettem egy pohár vizet, meg egy levélnyi fejfájás csillapítót - tudom, szívás, de a gyorsasággal jár, hogy mindig sajog a kobakom.
Miután összeszedtem a tanuláshoz szükséges kellékeket, a vállamra terítettem a sötétkék köntösömet, a millió, meg millió tételt és sorban végigolvasgattam őket. Sebesen siklottam végig minden szón, minden vesszőn és az összeset az agyamba véstem. Az órára pislogtam, csak úgy kíváncsiságból, hogy mennyi az idő. Eléggé meglepődtem, hogy csak a tanulásra szánt keret felét éltem fel. Felálltam a székből, komótos léptekkel kisétáltam az ebédlőbe, majd a kedvenc tányérkámba szedtem egy kevés citromos lazacfilét és lassan darabolva, falatról-falatra bekebeleztem. Jólesett, hogy volt valami a gyomromban. Felemelkedtem a székemből, s ittam egy pohár teát. Besétáltam a fürdőszobába, majd eltűntem a zuhanyfülke homályos üvege mögött. Negyven percen keresztül folyattam magamra az égetően forró vizet, s kimásztam a tükör elé. Megtöröltem a vállaimat, a hátamat és minden porcikámat szárazra dörzsöltem, megszárítottam ezüstös loboncomat és a hajfánkomat körbe tűzgélve ízléses kontyba rendeztem tincseimet. A szekrény elé lépdeltem, a törölközőt még mindig szorosan magam köré tekerve tartottam és turkálni kezdtem a ruhák közt. Wandával ellentétben nekem nincsenek piros, vagy fekete ruháim. A színízlésem a fehérre, kékre és ezüstre korlátozódik. Alkalmakként egy-egy arany, vagy fehérarany ékszerrel megspékelve. Leemeltem a fogasról egy szolid, halványkék inget, meg egy fehér csőszoknyát és megkoronáztam a vizsgázószettet a kedvenc, ezüstös blézeremmel. Egy hófehér lakkcipőbe bújtattam a lábaimat és felkaptam a  kék oldaltáskámat. Beledobáltam minden szükségeset: egy üveg nutella, telefon, fülhallgató, fanta. 
Nem róhatjátok fel nekem! Stresszhelyzetekben mindig kívánós leszek.
Magamra kaptam egy ballonkabátot és a gimihez futottam. Mikor megérkeztem megigazgattam a hajamat, meg a ruháimat, bedobtam két rágót a számba és befelé toltam az ajtót, ami meg sem moccant. Bill elsétált mellettem, kedvesem rám nevetett és húzni kezdte az ajtót. Fülig pirultam, gondolatban gratuláltam magamnak és besétálva a gimibe a szekrényem felé vettem az irányt. Egyetlen jól irányzott rúgással és a gomb rövid tekergetésével kinyitva a tárlót dobáltam be a felesleges cuccokat, a szememmel Wandát kerestem, de nem akadtam rá. A barna hajára, a vörös dzsekijére, ezért idegesség fogott el. Kényszeredetten szorongattam a fantámat, túl sok volt nekem az ember. A pulzusom egyre növekedett, de bizonyára létezik Isten, mert egyszerre hat terem ajtaja nyílt ki, s csökkent a folyosón hömpölygő tumultus, mert a névsor első hat szerencsétlenjét behívták. Teltek a percek, a kezem pedig eszeveszettül remegett, ahogy az embereket félrelökdösve kerestem a nővéremet, akire  rá is találtam.
Méghozzá Bill Northwest karjai között, amint éppen elég nyilvánvaló módon fejezték ki egymás iránt a szeretetüket. Remek...
   Mélyet sóhajtottam, majd a szekrénysornak dőlve a földre csúsztam és igen, mit tesz ilyenkor a racionális, megfontolt és antiszociális diáklány? Felbontja az üveg nuteláját és megközelítőleg háromszáz tanuló előtt enni kezdi.
- Idióták... - szólaltam meg halkan, mire egy rakat végzős felém kapta a fejét. - Idióták mindenfelé...


x


Végre, végre, mindjárt vége! Érzékeltem, ahogy a névsor haladt előre, mert az ajtók megint kinyíltak és valahol hallottam a saját nevemet, füleltem, aztán arra is felfigyeltem, hogy Wandát behívják valahova. Sebesen visszatekertem a kupakot a kakaókrémre, majd felálltam a csempéről és a szoknyámat leporolva csusszantam be a terembe, ahol kezdetét vette az inkvizíció. Izzadt a tenyerem, először kérdésekre válaszoltam, majd egy lapot toltak elém én pedig készségesen kitöltöttem a gyöngybetűimmel. Negyed óra alatt végeztem a teszttel, a történelem és a matematika megvan. Allelujah! Később betereltek egy másik terembe, ahol az összes kérdésre válaszoltam németül, franciául és olaszul. A franciában rendesen hibáztam, de a bizottság jó fej volt és mindent megadtak.
   Végül szinte kiugráltam a gimiből, a parkba leültem egy kényelmes, kék színű padra és megettem a maradék nutelát, közben Pink Floyd-ot üvöltettem a fülesemben és fantát kortyolgattam. Milyen szép is az élet!
   De nem, nem az, mert mindenhol csak az idióták vannak. Wanda tudta, hogy a parkban várom, de nem egyedül jött, hozta a bugyuta udvarlóját is, aztán még ő volt megsértődve, amikor faképnél hagytam. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szkielet Smoka Zaczarowane Szablony