2016. január 26., kedd

Memories

Selestarkson tribute
zene



Akárhányszor csókolok szőke lányt, mindig az anyám jut eszembe. Ez így vagy rendjén, de sajnos most, mikor a menyasszonyom nyakán simítok végig, még most sem hagy nyugodni, 

Selestina ezt nem láthatta. Két hónap jutott neki az életemből, utána kényszeredetten elhagyott.

Ahogy lehúzom Jenna vállairól az inget, mintha csak anya hófehér bőrét látnám. Mintha csak ő volna, ahogyan a szőke haját szorosan hátratűzi, ahogy végigsimít a tarkómon.

Megrettenek, felugrom, látom anyám emlékeit a feleségemben.

Tisztán sejlik fel bennem a saját csecsemő énem, melyet Selestina a kezében tartva, lassan, óvatosan ringat. Látom a tulajdon, hatalmas kék szemeimet és nem tudok levegőt venni, még legalább két percen keresztül. Végül kiengedem a tüdőből a görcsös lélegzetvételt, de az ujjaim remegnek.

Jenna értetlenül mered rám és a kezem után nyúl. Emlékek.  Óvatosan csókot lehet a nyakam hajlatába. Emlékek.  Ahogy végigsimít a hátamon, mintha csak visszaidézném azokat a képeket, anyám arca sebesen pörög az agyamban.

A fenébe is! Most huszonhét éve, hogy ezt az arcot próbálom elfeledni. Mindennél erősebben, görcsösen, rémisztően. De nem, most megint itt vannak, kényszerítenek arra, hogy végignézzem őket. Mentálisan ostoroznak, de hisz' ezek csak emlékek.

Az egész Föld legszörnyűbb emlékei.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szkielet Smoka Zaczarowane Szablony