2016. január 25., hétfő

Just give me a Reason

Selestasha tribute




Ott állt a sírnál. A gyönyörű, hófehér márványsírnál. Könnyes, zöld szemeiből sütött a fájdalom, ahogy letérdelt és virágcsokrot helyezett a kőlapra. Kövér cseppek gördültek végig arcán, ahogy a feliratra pislogott.

Selestina S. Rogers
1900-2017

Vörös kabátja alatt az összes közös emléküket magán hordozta. A khaki árnyalatú, lenge inget, a Lovag dögcéduláját és a fehér-khaki pöttyös csokornyakkendőt. Mindet tőle kapta. Némán zokogva túrt vörös hajába.
– Egy okot adj, Rogers, hogy ne öljelek meg, ha visszajössz. Mert vissza kell jönnöd.
Kifújta az orrát, elmorzsolta a könnyeit és visszaemlékszik a napra, amikor Selestina meghalt.
   Emlékezett rá, mindennél tisztábban.
Ahogyan az üvöltő szelek belekapta a kísértetiesen fehér hajába, ahogy vadul tépték két szárnyát. Tisztán látta maga előtt, ahogy Fury igazgató felemelve revolverét tüzelt. Háromszor, egymás után, egyenesen a nő szívébe. Gyorsan ment el, de azért még suttogott valamit a sebtében mellé guggoló Natashának.
– Mind annyitokat nagyon szeretem. Téged, Stevet, Barbot, Natet, Luxot, Tonyt, Thort, Clintet és Furyt. Bármit tesz is. Ő marad az "apám"...
Hangjából még lehetett hallani az idézőjeles kicsengést, s mikor már elment, még akkor is ott rezgett a levegőben az utolsó szó.
   Feleszmélt az emlékei közül és sírva bámult a nemzeti zászlókkal teletűzdelt sírboltra. Jól esett tudnia, hogy nem ők az egyetlenek, akik hősként tekintenek Selestina Rogersre.

– Bárcsak Barb ment volna el… - nyögte rekedten, könnyeivel küszködve. – Bárcsak másként alakult volna… De tudod mit, Rogers? Két heted van, hogy kikelj a sírodból! Starkson nagyon hangos kisfiú lett…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szkielet Smoka Zaczarowane Szablony